Menük
Pár szó...

A honlap egy általam írt sztorival foglalkozik. Történetünk "főhőse" Anabeth Green, egy 16 éves tinilány, aki egy kissé eltérő mint a többiek. Ez egy amolyan romantikus vígjáték lenne, olvashattok az első szerelemről, a csalódásról, a jó és rossz érzelmek felgyülemléséről és kavarodásáról, az életben felmerülő problémákról, hogy hoygan éli meg egy mai tini a jelent. Mindezektől függetlenül, váár még ránk két másik szereplő, Tomas Millborrow és Look Grummer. Három különböző fiatal, eltérő problémákkal, élettel, felfogással.Eddig még minden rendben is lenne, azonban mikor váratlanul betoppan az életükbe egy csöppet sem átlagos lány: Elizabeth Balman, ténylegesen a feje tetejére áll mindhármuk élete. Mikor találkozásra kerül a sor minden összezavarodik, bonyolódnak az események, felborul az egyensúly, és a tinik felbolygatják egymás életét. Hogy mi minden következik ezekből? Olvassatok utána! ;)

Nézz be ide is!

Álomfogó (4/16)

Ez egy amolyan Elite Affi szerűség lenne. Többnyire nagy az esély hogy fölkerülhetsz. Csak igényes, szép oldalak kerülhetnek ki, akik gyakorta frissítenek(legalább két hetente), és akik nem hanyagolják el az oldalukat. Többnyire hívással kerülhettek ki, de lehet próbálkozni. 30-50% hogy kikerülsz. 16 férőhely van, de valószínüleg ha betelik is lesz még hely :"D




Íme az ikonom, ha szüksége lenne rá valakinek :)

 

Top cserék

Ide bárki kikerülhet, hívással és kéréssel is. 80% hogy kietszlek. :) Persze azért itt is fontos hogy igényes legyen oldalad.

Ultimate Ashley

52. Rész

2013. november 16.

-Anah! Anah!! -Hallatszik mögülem az ismerős érdes hang. Valaki vidám hangja. Lelki szemeim előtt látom ahogy egy száj mosolyra gördül. Magam elé képzeltem Tom kedves arcát, frissen borotvált állkapcsát, aminek szélén rövid körszakállt növesztett. Eleinte elég fura volt megszokni, de így végiggondolva egész jól áll neki.
Megfordultam. Persze egyből selytettem hogy nem ő közelít felém a nevemet kiabálva, elvégre minden olyan régen történt. Habár, habár nem. Nem volt ez olyan rég. Alig 1 hónapja. Már karácsony is elmúlott. A boldognak nem igazán mondható szülinapom hamar elillant, és már nyomait sem észlelem az elsuhanó időnek. A napok telnek, olyan egyformák mint az őket megelőzőek. Semmi változás. Annak ellenére hogy az életem tulajdonképpen visszaállt abba a szokványos és értelmetlen kerékvágásba, amiben a középiskolás éveim előtt volt részem. Nem merek beszélni velük. Félek odamenni hozzájuk. A gondolataim összekuszálódnak, a hangom megremeg mi előtt még egy árva szót is mondhatnék. Egyszerűen nem tudom tisztázni ezt az egészet. Tom és Liz nem jöttek ösze. Érthetetlen. Beth ugyanolyan mint volt. Kiszámíthatatlan, hűvös, ugyanakkor meg van az a kedvesen mosolygó kunkor a szája sarkában. Nem nagyon néz rám. Én se nézek rá. Tommal annál több gondom van. Túl sokszor botlunk egymásba, túl közel vagyunk egymáshoz. Az órákon mellettem ül, szinte az összesen. Földrajzon velem szembe. Csak a kínos pillantások jutnak, amiktől nem tudok szabadulni.
Look idefut hozzám, kicsit döbbenten meredek rá, ahogy föleszmélek a nemrégiben elém táruló gondolatokból.
-Szia!
-Szia. Hát, te?
-Csak benéztem, akadt egy-két dolgom, és megláttalak, szóval gondoltam miért ne dumálhatnánk?
Look könnyedén kiismerhető alak. Pontosan olyan mint ahogy Liz mondta. Kiállhatatlan. Az arca a 2-3 napos borosta nélkül olyan kisfiús, és már közel sem annyira helyes, és szép mint ahogy azt nem régiben gondoltam. A szemei nem kifejezetten szépek. Kicsik, és gúnyos pillantást vetnek rám, amitől kiráz a hideg. Sosem tudom hogy mit akar, de látszik a pillantásán hogy valami rosszra készül. Nem megbízható alak, aki kihasznál, és most rámmászott. Tehát így állunk. Eldöntötte hogy engem fog szekírozni. Persze ez nem így működik ezt én is tudom. Visszagondolva, Liz volt az aki tönkretette őt. elvileg. Bár én ezeknek csak a halovány részleteit tudom, tehát pontosan nem mondhatnék semmit se tutira. A lényeg az hogy talán Look nem is olyan komor és kegyetlen, mint ahogy azt gondolom. Valószínüleg benne is meg van az a lágy gyengédség, ami minden emberben.
Szúrós pillantást vetek rá, végigméricskélem az arcát. Semmit nem látok. Semmi olyat ami különlegesé tenné. Mégis mit láttam ebben az alakban? Azt mondta szép vagyok, ami valljuk be akkoriban nem olyan mondat volt amit minden nap a fejemhez vágtak. Na nem mintha most annyira emlegetnék. Oké, és tulajdonképpen lehetetlen dolgokkal etetett, amit nem is értek hogy vehettem be. Olyan hiszékeny voltam.
Hirtelen jött be a képbe Airon, aki egyszer csak mellettem termett, és köszönt nekünk.
-Sziasztok.
-Csá haver.
Lepacsiztak. Nem tudom mi közük van egymáshoz, de nekem ez egy kicsit sok. Mint valami szerelmi ötszög. Létezik ilyen egyáltalán? Itt az élő példa. Az életem kiábrándító.
-Nincs kedvetek átjönni?
-De, miért ne, Anah?
-Mi? -Ez most komoly? Tehát, Look, a volt pasim meghív engem és az egyetlen barátomat magukhoz, akit mellesleg nem tudom hogy honnan ismer. Ez egy eléggé érdekes szituáció.- Ö, nem nekem dolgom van.
-Dolgod?
-Miféle dolgod? Azt mondtad hogy csütörtökön ráérsz.
-Igazán?
-Bizony ám.
-Nem, én nem emlékszem ilyesmire. Nekem most, haza kéne mennem.
-Nem mész te sehová! -Fogja meg a vállamat Airon, és visszahúz.- Na akkor induljunk. Hívd föl anyud aztán menjünk, mi előtt még besötétedik.
-Besötétedik? mi, miért? Meddig akarunk mi ott maradni?
-Felőlem nálunk is alhattok.
-Benne vagyok.
-Hogy két hímmel legyek összezárva? Szó sem lehet róla... -Mondtam kicsit halkabban magamnak, persze jött a kérdő pofa, így végül kicsit kínosra fordult a helyzet.- Nemm, nekem mennem kell, most már tényleg. Anya nincs otthon, és meg kell etetni a macskát, meg minden.
Persze anya most kivételesen otthon van. Egy teljes hétig otthon marad, mivel kivett egy kis pihenőt.
-Ó hát persze.
-Egy napot kibír az az állat.
-M-mi?

Végül Look-nál kötöttem ki, semmi cucc nélkül, másnapra nem vagyok elpakolva, bár a mai és holnapi nap aligha különbözik egymástól, mindössze nem lesz matek. Amúgy 4 rajz és 4 szak óránk lesz.

***

Tehát a helyzet a következő. Look ágyán fekszem, a fejem a paplanba nyomódik, úgy érzem hogy az arcom összegyűrődött, és valami ocsmány pofázmány lett belőle. ami végül is nem nagy baj, csak hát azért mégis.
Look épp valami női laza ruhát keres nekem, amiben alhatok meg minden, tehát valami kényelmeset. Honnan a rákból szerez ez ennyi női cuccot azt nem tudom, kicsit gyanús a fazon, azon is elgondolkodtam már hogy amikor egyedül van fölveszi őket és divatbemutatósat játszik. Na jó ez túlzás, de ki tudja, mindenre van esély, még erre is.
-Ezt most nem gondoltad komolyan. -Meredek rá az előttem állóra aki egy túlságosan széjjel vagdalt trikót, és egy lila neccharisnyát tart a kezében. A fölső a nyakánál ki van vágva, kb a gyomorszájamig, és a 2 centis péntok is eléggé lazák, főleg hogy olyalt ketté van nyisszantva a fölső, és alul van összekötve. (próbáljátok meg elképelni)
-A fehérnemű nem kötelező, sőt szigorúan tiltva van, nyugodtan öltözz át, a mosdót megtalálod.
Fapofával meredek a viccelődni próbáló srácra, akinek ezúttal nem nagyon sikerült lenyűgöznie.
-Na jó... Hozok valami normálisat.
Visszatérve egy pólóval és egy tréning nadrággal állt elő, amit el is fogadtam.
A nap további részében kártyaparti volt, és sörözés. Mondhatni nagyon élveztem. Ezért rángattak el.

-Amúgy, hol fogunk aludni.
-Te természetesen az ágyamban, Airon meg a padlón foglal helyet.
-Mi van?
-Inkább alszom én a földön!!! Ti ketten úgy is nagyon össze illetek.
-Kössz, szerintem inkább hanyagoljuk ezt a témát.
-Egyet értek.
-Hm, csak egy javaslat volt.
-A harisnya és a trikó is csak egy javaslat volt.
-Az más..
-Szerintem nem.


Szóval ők a új barátaim. Look, és Airon. Hát ez mondhatni, siralmas. Bár az én helyzetemre nézve nincs jogom válogatni. Tulajdon képpen meg se szólalhatnék. Kicsit félek. Félek hogy ez így fog maradni. Nem tudom őket eléggé szeretni. Nem tudok rájuk úgy tekinteni mint a legjobb arátokra. A gondolataimban mindig csak az elmúlt események kavarognak. Liz lesulytó pillantása és megvető szavai, Tom kedves mosolya, vigasztalása tölti ki a gondolataimat. Ezek most valahogy, különösen fájnak. Kibújok a pólóból, és megengedem a csapot.
Levedlettem a nadrágot, a zoknit is lehúztam a lábamról. Az ujjaim óvatosan érintkeznek a hideg padlóval. Megszórítom a karjaimat, lehúnyom a szemem és erősen emlékezni kezdek. Próbálom felidézni Tom menta illatát, fekete, bozontos haját, a kék szemeit, meleg érintését a bőrömön. Érzem ahogy átölel, ahogy magához szorít, elmosolyodom. Különleges érzés, Mintha De ja vu-m lenne. A szám sírásra áll, kidüledeznek a könny cseppek a szempilláim mögül. Továbbra is csak a karjaimat ölelem, a körmöm belemélyed a bőrömbe.
Elképzelem ahogy két kéz terelődik a vállamra, megfordít, és átölel. Tom édes ajkait érzem a számon. Fáj az emléke, de jól esik. Kinyitom a szemem és Airont találom magam előtt. A szája az enyémre tapadt. A csók mézédes íze hirtelen elillant és undorító méregbe fordult át. Már látom hogy ez nem álom, ez a rideg valóság, ami képen töröl a mocskos igazságával. Fölriadok. Ellököm magamtól a fiút, az államhoz kapom a kezemet. Azon agyalok hogy mégis mit művelek?

Reszketek... 

Szerző: ☺Alice☺ | 2013. november 16.