Menük
Pár szó...

A honlap egy általam írt sztorival foglalkozik. Történetünk "főhőse" Anabeth Green, egy 16 éves tinilány, aki egy kissé eltérő mint a többiek. Ez egy amolyan romantikus vígjáték lenne, olvashattok az első szerelemről, a csalódásról, a jó és rossz érzelmek felgyülemléséről és kavarodásáról, az életben felmerülő problémákról, hogy hoygan éli meg egy mai tini a jelent. Mindezektől függetlenül, váár még ránk két másik szereplő, Tomas Millborrow és Look Grummer. Három különböző fiatal, eltérő problémákkal, élettel, felfogással.Eddig még minden rendben is lenne, azonban mikor váratlanul betoppan az életükbe egy csöppet sem átlagos lány: Elizabeth Balman, ténylegesen a feje tetejére áll mindhármuk élete. Mikor találkozásra kerül a sor minden összezavarodik, bonyolódnak az események, felborul az egyensúly, és a tinik felbolygatják egymás életét. Hogy mi minden következik ezekből? Olvassatok utána! ;)

Nézz be ide is!

Álomfogó (4/16)

Ez egy amolyan Elite Affi szerűség lenne. Többnyire nagy az esély hogy fölkerülhetsz. Csak igényes, szép oldalak kerülhetnek ki, akik gyakorta frissítenek(legalább két hetente), és akik nem hanyagolják el az oldalukat. Többnyire hívással kerülhettek ki, de lehet próbálkozni. 30-50% hogy kikerülsz. 16 férőhely van, de valószínüleg ha betelik is lesz még hely :"D




Íme az ikonom, ha szüksége lenne rá valakinek :)

 

Top cserék

Ide bárki kikerülhet, hívással és kéréssel is. 80% hogy kietszlek. :) Persze azért itt is fontos hogy igényes legyen oldalad.

Ultimate Ashley

50. Rész

2013. október 9.

Szóval mi után Tommal szakítottunk minden megváltozott. Nem, ezt nem mondhatnám. Semmi sem változott. Vagy is annyiból igen, hogy minden egyes napom tele volt feszültséggel. A karácsonyi szünet gyorsan eltelt, de nem azért mert jó volt. A többi naphoz képest szélsebesen elrepült. De kevésbé volt vidám mint gyors. Egész végig csak gondolkoztam. Mivel anya ezen a karácsonyon sem volt többet otthon mint szokott, ezért bőven volt terem és időm arra hogy átgondoljak mindent. Tom egyszer hívott. Csak egyszer. Végig a telefon kijelzőjét bámultam, egyszerűen ledermedtem. Nem tudtam mihez kezdeni magammal, nem voltam képes felemelni a kezemet és értenyúlni. Aztán mikor végre rávettem magamat már késő volt. Még csak el sem értem azt a nyamvadt telefont, de a csöngés abbamaradt. Visszahúztam a kezemet és meredtem tovább a semmibe. Vakarcs nyávogva ugrálta végig az egész szobát oda és vissza.
Néha sírtam, de aztán hamar abbamardt ez az egész. Úgy gondotlam hogy erős vagyok, és hogy értelmetlen a sírás. Ez még mindig így van. Ugyan miért bőgjek? Ennek vége, ezt le kell zárni. Nem is számítottam rá hogy örökké fog tartani, mert hiszen semmi sem tart örökké, csak egyszerűen nem jutott eszembe a szakítás. Nem gondoltam hogy ilyen hamar vége lesz, ahogy azt sem hogy így.
Vajon Lizzel most mi lehet? Összejöttek? Nem, azt nem hiszem. Bethnek túlságosan is nagy a lelkiismerete ahhoz hogy ilyen hamar rátapadjon Tomra, még ha szereti is. Végül is ugyan az történt mint régen. Tom elhagyta őt egy másik lányért, és ő vissza szerezte. Csak ez fél óránál kicsit hosszabb folyamat volt, és sajnos az én szemszögemből. Bár nem tudom, biztos ne lehetett olyan jó érzés hogy a pasid, akit teljes szívedből szeretsz részegen/józanul rátapad egy másik, tök ismeretlen csajra, és észhez kell térítened. Ráadásul többszörösen. Nekem még csak meg se fordult a fejemben hogy Tom odébb tenne pár órára valaki másért. Mondjuk ha jobban végig gondolom róla még mindig nem tudok sokkal többet mint találkozásunk első pillanatában. na jó ez túlzás, de így van, nem mesélt valami sokat. Ő is legalább olyan csökönyös és rejtéjes mint Liz. Akkor miért van az hogy egymásnak rengeteg mindent elmondtak. Ilyen szempontból kicsit érzéketlennek tartom magam. Biztos meg volt rá az okuk. Mindig mindennek meg van az oka.
Szakítottam Tommal. Nem azért mert nem szeretem. Még mindig szeretem. de biztos el fogom tudni őt felejteni. Amúgy sem lennék képes Liz szemébe nézni úgy hogy továbra is együtt járunk. Ez a barátság nem működik. Mi hárman már nem valószínű hogy valaha is olyan kapcsolatban leszünk egymással mint pár nappal ez előtt. Nem mintha olyan nagy cspat lettünk volna, sőt, tulajdonképpen én kettejük között lengtem és szálltam hol ide hol oda, ők nem nagyon voltak egymás közelében, amikor pedig még is akkor máris kitört a káosz. A gond csak az hogy minden a szemem előtt történt, még sem nagyon vettem észre akármennyire is keresgéltem.
Mostantól minden sokkal rosszabb lesz. Egy darabig lefogadom hogy nem is nagyon tudunk majd egymással beszélni. Utálom ezt. Nem akarok tőlük elválni, nem akarom elhagyni őket, és együtt karok lenni velük barátként ha máshogy nem is, de szeretem őket, és ez fáj. Tom nem engem szeret, vagy legalább is nem csak engem, és ha még is így lenne akkor sem tudnék összejönni vele azok után ami történt. Liznek és neki együtt kéne lenniük. Ez olyan mint a rgi legjobb barátnőmmel. Bár közel sem annyira jó. Nem voltunk ilyen jóban, és tulajdonképpen kicsit zsarnok volt, bár nekem ez akkor nem tűnt fel. Aztán szépen lassan elhagyott, hátrahagyott mint egy elhasznált játékbabát. Egyre ritkábban, egyre kevesebbet beszélgettünk, végül megutáltuk egymást. Ő pletykákat terjesztett rólam és mindig minden dolgomhoz volt egy sértő megjegyzése amin aztán a többiek nevethettek egy jót. Nem érzem úgy hogy annyira furcsa lennék, hogy olyan külön, vagy csúnya, túl vékony, túl kövér(ez főleg nem!) lennék, gonosz, két színű, kegyetlen, de mivel volt aki nem kedvelt, és ez a személy pont azt osztály/évfolyam példaképévé vált, ezért mindenki követte ebben, és szép lassacskán kialakult egy ösztönös gyűlölet irántam, egy egyoldalú harc, ahol én voltam az áldozat és ők a bestia. Talán túlságosan a saját szemszögemet preferálom, de én sajnos így látom a helyzetet. Ha találkozom a volt osztálytársaimmal azóta sem köszönök nekik és ők sem köszönnek rám. Csak elmegyünk egymá mellett, mintha nem is ismernénk egymást. Bár ha így végig gondolom jobb is így, hiszen megjelent előttem a lehető legrosszabb énjük, és nem lennék képes ezektől eltekinteni.
Nem akarom hogy Tommal és Lizel is ez történjen. Nem akarok a szemükben emgváltozni és azt sem akarom hogy az én szememben megváltozzanak.
Ismét gyakorta találkoztam Aironnal és Lookkal. Igazából sejtelmem sincs hogy Lookkal hogyan, mert én nem kerestem őt(nem mintha a másik sráccal nem ugyan ez lett volna a helyzet), és próbáltam a lehető leginkább lerázni. Miérttalál meg az összes ilyen gyökér. Ráadásul ő ötödikes én meg másodikos vagyok. Hogy jön össze ez a kettő...
Airon már negyedikes. Azt hiszem ő is animáció szakos. Talán ezért van hogy idén gyakrabban futunk össze. Az órarendünk egészen össze van hangolva. mindig előttünk vagy utánunk vannak szakon.

A karácsonyi szünet után következő harmadik napon minden eldőlt. Minden megkezdte a maga körforgását, az új szemléletek megnyílását. Liz félrehívott, és levert nekem egy akkorát, hogy belezsibbadt a fél arcom.
-Mi a szart képzelsz magadról?!
Az arca haragos, a tekintete kegyetlen. Látszik rajta hogy dühös, csak tudnám hogy miért. Eddig szépen kibírtam az órákot Tom mellett, a töri órát, az idegen nylevet, a matekot, azt is kibírtam hogy földrajzon pont előttem ül és tökéletesen rálátok, arra hogy lesüti a fejét, és próbálja kerülni a tekintetemet, majd ahogy hirtelen fölnéz én meredek bele a füzetembe. A hosszasan bámuló tekintete, ahogy végig néz rajtam,.. kiráz tőle a hideg, és legszívesebben sírvafakadnék.
-Ezt meg, miért? -Nézek a lányra sápadtan. A fejem egyik oldala valószínüleg olyan fehér mint az iskola falai, a másik nyilvánvalóan rákvörössé izzott a pofontól.
-Mi az hogy miért?!! Vajon miért?!!!
Értetlenül nézek rá, nem nagyon esik le a lényeg.
-Nem jöttél még rá? Ennyi nem volt elég, kell még egy tasli?! Hogy voltál képes szakítani Tommal! Te meg vagy huzatva! Tom téged szeret! Csak is Téged! Örülj neki ne pedig szakíts vele! Te idióta barom!!! Hol voltál amikor az észt osztogatták?! Biztos valahol ávol meseországban! Azt hiszed hogy így megoldódik, hogy majd én és ő biztosan újra összejövünk! Ezért tettél így mi?! Hát gondolkozz egy kicsit, és csak az után cselekedj! Nem tudod min megy keresztül, teljesen maga alatt van és ez miattad!
Rossz volt hallgatni az olcsárolást, ami talán teljesen megalapozott volt. A tűrőképességeim határán voltam, a könnyeimmel küszködtem. Nem bírtam elviselni hogy a fejemhez vágják az össze hibámat.
-Sokat gondolkoztam, hidd el. -Nyöszörgöm halkan, talán meg se hallotta, de elcsöndesedik.- Én, én nem akarom látni ahogy szenvedsz. Nem tehetem meg veled.
-i az hogy nem eheted meg velem?!!! Te komolyan ilyen szerencsétlen vagy?! Ne azt tedd ami nekem jó, hanem csak is azt ami saját magadnak!
-Én így nem érzem jól magam.
-Nem érzed jól magad? Én a helyedben pedig ezt tenném! szerinted hányszor kellett őt összekaparnom, hányszor szereztem vissza. Neked most meg van rá a lehetőséged hogy a tiéd legyen és elszalasztod! mégis mit gondolsz mire mész ezzel? Így elveszíted őt!!!
Liz érces hangja viszhangzik az egész folyosón, amire páran ki is kukucskálnak. Szégyenlem magam, kínosan érzem magam, fáj hogy így beszél velem. Most olyan lehetek mint egy bánatos kisgyerek akit leszídnak a szülei mert valami rosszat csinált.
-Én nem vagyok te! Én nem tudok eltekinteni ezektől a dolgoktól! Tom még mindig szeret téged, és én nem akarok kétes érzéseket. Így döntöttem, fogadd el! -Mondom, és elmegyek. Liz megragadja a karomat, és még visszahúz. Nem erősen, csak gyengén. Kicsitvészjósló ez az egész.
-Ha te nem nyúlsz érte majd elkapom én.
-Tedd úgy!
-Nem is érdekel? Egy könnycseppet sem ejtesz érte? Nem is sírsz?
Leereszte ma kezemet és elmegyek.- Eleget sírtam már.- Többet nem fogok. Nem lehetek örökké egy nyafogós kislány, aki várja a csodát. Fáj, rettenetesen fáj, de tovább kell lépni. Ez a kapcsolat nem jutott volna sehova.

***

-Szóval szakítottatok?
-Igen. Kicsit, szomorú...
-A szakítás általában az szokott lenni.
-Hát, igen. Bár eddig nem volt valami sok pasim szóval nem igazán vagyok gyakorlott a témát illetően.
-Haha, jó vicc, biztos volt vagy 8-10 pasi az életedben. Legalább.
Elszégyenlem magam.- Kicsit égő.
-Micsoda ez? Dehogy, kinézem belőled!
-2 fiúval jártam. agy is inkább másféllel, az egyik nem tartott valami hosszú ideig és igazából nem is nagyon történt semmi.
-Na jó, te biszex vagy?
-Mi? Nem. Mi? NEM!
-Akkor, ez fura.
-Mi?
-Hiszen te...
-Mi va nvelem?
-Semmi semmi.
-Mondjad!
-Semmi.
-Naa!
-Hát, te szép vagy! Banyek! Kedves is! Legalább is néha rádjön ez a furcsa roham hogy aranyos vagy az emberekkel, ami nálad nem olyan megszokott.
-Hékás! -Lököm oldalba, amire elneveti magát.
-Mi van, én csak az igazat mondom.
-Haha! Közölném veled hogy te sem vagy ám valami úri ember!
-Miért? Én tök kedves voltam veled!
-Ahham, hát persze.
-Mi kifogásod van ellene?
-Itt inkább az a kérdés hogy mi Nincs?
-Ezt meg hogy érted.
-Egyszer csak úgy megcsókoltál miközben tudtad hogy járok valakivel. Kétszer! Aztán egyszer próbálkoztál is csak akkor nem sikerült. Rám ilyesztettél többször is. Főleg mikor a szexuális zaklatós témádda jöttél a buszmegállóban.
-Jaj, nem gondolhattad komolyan!
-Tudod mennyire beszartam?
-Jah, éreztem a szagát.
-Aaah, borzasztó vagy!
-Meg nemrég az a szöveg, hogy "Itt vagyunk egyedül ebben az üres lakásban, van pár óránk kettesben, tehát anyukád nincs itthon? Ne aggódj nincs okod az aggodalomra, vagy mégis?" -Mind ezt olyan medve hangon adtam elő hogy belezengett az egész ház.
Amióta Aironnal többet lógunk együtt kicsit jobban vagyok. Mellette elfelejtem a történteket, de sajnos gyakran csak annyi is elég hogy visszaemlékezzek hogy csak ránézek. Olyankor mindig meg kérdezi hogy van-e valami gond, mert olyan fancsali és szánalmas pofát vágok hogy rossz rámnézni. Mindig megköszönöm a "kedvességét". Habár igaza lehet.
A szilveszter ezúttal másképp telt. Házibuliban voltam Aironnál. Ő hívot meg, de nem csak engem, sokan voltak, mondhatni rengetegen, voltak negyedikesek, ötödikesek, de vég elsősök is, rahedli nagy házuk van a belvárosban, a sulitól 1-2 kerületre. A szülei elmentek otthonról és gondolta hogy miért ne csaphatna egy hatalmas partit. Hogy ebből mi fog következni azt nem tudom, de én biztos nem csesznék ki így anyával, meg hát nem tudom, nem szeretem a házigazda szerepét. A sok takarítás utána, hatalmas gondokkal és felelősséggel járhat, mondjuk lehet hogy csak én filózom így túl. Végül is igent mondtam, miért ne mehetnék el szilveszterkor az egyk barátomhoz bulizni. Anyának azt mondtam hogy csak egy laza parti lesz, mindössze pár emberrel, mondjuk nem is számítottam én se másra, de ez most eléggé meglepett.
Fölvettem kadvenc vastag harisnyámat, a farmer miniszoknyámat és egy vörös trikó, a trikó fölé pedig a zsekimet. Kivételesen vörösre festett ajkakkal és kihúzott szemmel készültem a buliba.
-Vigyázz magadra kicsim! Ugye nem egyedül mész?
-Nem, nem Airon a megállóban vár, direkt kijött elém, szóval nem lesz semmi baj.
-Ott alszol?
-Igen, majd holnap jövök.
-Ugye tudod hogy még tanulnod kell a témazáróra?
-Igen, nem felejtem el, ne aggódj holnap tanulok, nem lesz semmi gond!
Fölhúztam a fekete bakancsomat, nyomtam egy puszit anya arcára, fölkaptam a táskám és már indultam is.
-Szia!
-Álljunk csak meg! Anah!
-Hm?
-Mi ez a smink? Úy nézel ki mint egy utcalány! Így nem mehetsz el, azonnal töröld le azt a borzalmat a szádról!
-Anya ez csak rúzs.
-Az egy francokat, én így nem engedem el a lányomat sehová! Legalább 4 évet öregít ez a szar, ha el akarsz menni akkor le kell szedned ezt a mocsadékot a szádról.
-Jó,jó tessék! -Azzal a számhoz emeltem a zsebkendőt és úgy tettem mintha letörölném, közben pöszén makogtam.- De mostmár tényleg mennem kell, el fogok késni, szegény Airon-t megváratom, ott fagyoskodhat szegény, na megyek szia, jóéjszakát! -Fölveszem a kabátomat és már megyek is.
-Szia!
Becsuktam magam mögött az ajtót és eltettem a zsepit. Tulajdonképpen semi váltóruha nincs nálam de majd csak lesz valahogy, úgy is egész éjjel fönt leszek szóval nem nagy kunszt. Amint hazaérek lefürdök és átöltözöm valami kényelmesbe.
Aahogy megérkezett a busz rögtön megláttam Airont a megállóba, igazam volt, tényleg széjjel fagyhatott mert eléggé vörös volt az arca. Sapkában, vastag kabátban, zsebre dugott kézzel.
-Hú, de csinos vagy! Még nem láttalak ilyennek! Mintha nem is te lennél!
-Köszi! -Fordulok körbe feltett karokkal.
-Hogy nem fázol? Bennem még aszar is megfagy!
-Nem tudom, nem vagyk egy fázós fajta.
-Nem félsz a pókoktól, nem fázol, nincsen semmi lányos cukiságod?
-Úgy tűnik. -Mondom nevetségesen lebiggyesztett ajkakkal, amire elmosolyodik.- Na menjünk.
-Ő, ki vigyáz a házra amíg távol vagy?
-Az öcsém.
-Az öcséd?
-Jah, 17 éves, boldogulni fog.
-Nem is tudtam hogy van öcséd.
-Mostmár tudod.
A ház legalább akkroa mintha két szintet elfoglalna. Nem is értem hogy férhetett be egy ekkora emeletbe. Vajon a többi lakás is ilyen ebben az épületben? Dúrva.
Hatalmas nappali, 2 fürdőszoba, 4 szoba, nem semmi a konyhájuk se, de még táncparkettük is van, és ne feledkezzünk meg a miniszínpadról sem, ahol Rock együttesek léptek fel. Nem tudom honnan szerezte őket, bár a képzőben rengeteg olyan ember van aki szerepel valamilyen bandában. Mindenki élvezte a bulit. Néha ha megunták a rockot akkor bekapcsolták a hifit és a netről kerestek valami jó számot, addig is pihentek a bandák és ők is élvezték a bulit. A hely tele volt tömve pijával. Alkohol volt a knyhában, a nappaliban, tartalék az előszobában, és a színpad körül. z legális egyáltalán? Habár már lassan elmúlt 20 éves.
Hogy a szomszédok mit szólhattak a "muzsikához", hát bele se merek gonodlni. Minden esetre próbáltam beleolvadni a bulizó tinik tömegébe. Elvégre nem adódik sok olyan alkalom mikor bulizni megyek.
-Maradj itt, én mindjárt jövök.
-Okés.
Leültetett a kanapéra és eltűnt. Addig elvettem egy sörösflakont, amit szépen lassan szűrcsölgetni kezdtem. Időközben leült mellém még két vadidegen alak, egy fiú és egy lány, barátok lehettek mert nagyon jól kijöttek egymással. Aztán velem is szóbaelegyedtek és ivásra bíztattak, meg hogy szívjak egy kicsit abból a cigiből amit az orrom alá nyomtak -ami megjegyzem valószínüleg füves slukk volt- de elutasítottam. Legurítottam velük egy felest, és ittam egy visky-t is, de semmi több.
Majd megjelent Airon.
-Nana! Ő az én csajom, nem elhoppolni.
-HaHA!
-Gyere, akarsz táncolni?
-Miért ne?
Levettem a dzsekimet és ledobtam a kanapéra. Airon megfogta a kezemet és a parkettre mentünk.
-Be kell vallanom hogy borzalmasan táncolok! -Kiabálom a ricsajban, amire elvigyorodik.
-Se baj, én is!
Bedurvult a zene és elkezdtük rázni, csak úgy mozgattam a sípőmet, semmi ötletem nem volt, próbáltam ritmusra mozogni, lépni, ugrálni, táncolni, néha fölemeltem a karomat, majd végighúztam a kezemet a nyakamtól a combomig miközben körbe forgattam a csípőmet. Pördültem fordultam, néha egymásba kapaszkodtunk, Airon végignézett rajtam.
-Szóval ez a te béna táncod? Na szép!
-Most miért?
-Hazudtál nem is táncolsz bénán, melletted eltörpülök. Mindenki téged bámul.
-Igazán?
-Igazán!
Elmosolyodtam, és táncoltam tovább, magamban köben dúdoltam a dallamot, ami méginkább segített beleélnem magamat a zenébe. Az ital csak most kezdte meg a hatását. Körülöttem minden elmosódott, egyszerre volt minden lassú, az idő mégis gyorsan telt. Tizenegy óráról máris éjjeli egybe zuhantunk át és én csak ittam, táncoltam, ittam táncoltam ittam és ittam!
Végül elfáradtam!
-Ne menjünk valami nyugisabb helyre?
-De, menjünk!
Bementünk Airon szobájába, ahol minden lecsendesült. A zene hangja eltompult, és már csak ketten voltunk a hatalmas tömeg helyett.
-Jól vagy?
-Persze csak kicsit szédülök! -Válaszolom és hatalmas lendülettel huppanok le az ágyra. A srác elmosolyodik és leül mellém.
-Mi az?
-Semmi. Hhhh, ez egy jó buli.
-Örülök hogy jól érzed magad.
-Talán túlságossn is jól. Nem kellett volna ennyit innom.
-Hát meglehet.
-Bezárom az ajtót hogy ne jöjjön be senki jó?
-Felőlem! Tégy úgy ahogy jónak látod!
-El kéne mennünk innen. Itt túl nagy a ricsaj. Remélem nem jönnek ki a rendőrök.
-Hhhm, csak nem.
-Itt alszol?
-Igen.
-Jól van, adok ruhát.
-Okés, én addig, hát nem tudom mit csinálok. -Kibújok a trikómból, és a földre dobom.
-N-ne ne ne ne ne!! Várd meg szépen amíg kimegyek jó? -Dönt le az ágyra, én csak nevetek és magammal rántom.
-Anah, túl sokat ittál.
-Meglehet.
-Ne dőlj rám, te egy felnőtt nő vagy. Lassacskán. A tested túlságosan, bár nem, ahogy elnézem itt följebb nincs nagy vfejlődés. -Kukkant kicsit lejjebb amire ismét elvigyorodom.
-Na! Ez nem volt szép. Attól még hogy nincs nagy mellem lehetek szexi. Ha kell bebizonyítom!
-Szexi? Nem kell bizonygatnod, elhiszem én.
-Nem igaz!
Lezipzározom a szoknyát, majd lerúgdallom magamról a bakancsokat.
-Anah, ne folytasd, mit művelsz?
-Én semmit, tudom hogy a szemeddel amúgy is levetkőztettél már. -Felnevetek, majd föllattanoo az ágyról. A harisnyámba kapaszkodomm ellrrdőlök és ellezddm leeell tolni.
-hát ez tényleg marhára izgató. -nevet föl a srác is amire kikukucskálok a lábaim mellől. a hajam a földet súrolja.
-Ne viccelődj velem!
Airon megfogja a karomat és leránt.
-Nyugodj le egy kicsit!
Lehúzza a lábamról a maradék harisnyát.
-Rossz vagy.
-De még mennyire! -Mondom mosolyogga és fölugrok az ágyon.
-Hé mit csinálsz?
-Gyere te is! -húzom föl magamhoz és ugrálni kezdek.
-Te nem vagy normális.
-Nem, tényleg nem.
Elvigyorodik.
-Hhh, mit művelek? -Leállok, az ágy még rugózik egy kicsit.- Bocsi.
-Semmi gond.
-Ah, majdhogy nem mesztelen vagyok.
-Hát, igen.
Öszerogyok, az ágy mégnagyobbat rugózik, majd elcsendesül.
Rádőlök a fiúra, arcomat a vállába temetem. Kezei megérintik a karomat. Mély levegőt veszek. Fölnézek rá, úgy érzem mindjárt sírok. Miért könnyesek a szemeim? Miért most? Miért pont ekkor? Miért ma? Miért pont én?..
Airon letörli hüvelykujjával a könnyeimet, elmosolyodik és megcsókol. A csókja édes és forró, kezei kellemesen melengetik a bőrömet. Talán ha nem lennék ennyire elesett s szánalmas mind ez nem történne meg.
Kezei a derekamra simulnak, ledönt a paplanra és továbbcsókol, a szívem egyre hevesebben ver, úgy érzem egyre inkább sírva tudnék fakadni, jól esik hogy szeret, jól esik hogy valakinek számítok, jól esik hogy most itt van. De akkor mégis miért nem vagyok vidám? Miért érzem magam ilyen furcsán?
Amikor abbamarad a csók a fiú fölémhajol, egy darabig méricskéli az arcomat, a karomat, a testemet. Arca semleges. Nem mosolyog, nem mutat semmilyen érzelmet, mégis kedves. Fekete szemei csillognak a lámpa fényének árnyékában.
Megfogja a derekamat és kicsit fölhúzz a hasamat, amit másik kezével végigsimít. A testem többi része az ágyon marad, olyan laza és olyan könnyed vagyok mint egy rongybaba.
Talán ha nem filózok annyit ezen az egészen akkor megtörtént volna. De nem bírtam tovább. Amikor fehérneműm felé vette az irányt eltoltam magamtól.
-Ne. Elég.. Én ezt, ezt nem akarom. Sajnálom, hülye vagyok. Bocsáss meg de, de ez nem megy.

Szerző: ☺Alice☺ | 2013. október 9.