Menük
Pár szó...

A honlap egy általam írt sztorival foglalkozik. Történetünk "főhőse" Anabeth Green, egy 16 éves tinilány, aki egy kissé eltérő mint a többiek. Ez egy amolyan romantikus vígjáték lenne, olvashattok az első szerelemről, a csalódásról, a jó és rossz érzelmek felgyülemléséről és kavarodásáról, az életben felmerülő problémákról, hogy hoygan éli meg egy mai tini a jelent. Mindezektől függetlenül, váár még ránk két másik szereplő, Tomas Millborrow és Look Grummer. Három különböző fiatal, eltérő problémákkal, élettel, felfogással.Eddig még minden rendben is lenne, azonban mikor váratlanul betoppan az életükbe egy csöppet sem átlagos lány: Elizabeth Balman, ténylegesen a feje tetejére áll mindhármuk élete. Mikor találkozásra kerül a sor minden összezavarodik, bonyolódnak az események, felborul az egyensúly, és a tinik felbolygatják egymás életét. Hogy mi minden következik ezekből? Olvassatok utána! ;)

Nézz be ide is!

Álomfogó (4/16)

Ez egy amolyan Elite Affi szerűség lenne. Többnyire nagy az esély hogy fölkerülhetsz. Csak igényes, szép oldalak kerülhetnek ki, akik gyakorta frissítenek(legalább két hetente), és akik nem hanyagolják el az oldalukat. Többnyire hívással kerülhettek ki, de lehet próbálkozni. 30-50% hogy kikerülsz. 16 férőhely van, de valószínüleg ha betelik is lesz még hely :"D




Íme az ikonom, ha szüksége lenne rá valakinek :)

 

Top cserék

Ide bárki kikerülhet, hívással és kéréssel is. 80% hogy kietszlek. :) Persze azért itt is fontos hogy igényes legyen oldalad.

Ultimate Ashley

49. Rész

2013. október 8.

Hallom a fogaskerekek kattogását, amik egyre lassabban és nehezebben fordulnak át az egyik fogacskájukról a másikra, míg nem nyikorogva leállnak. Egy bozontos hajtömeg szorult be a sok kerék közé, ami nem ereszti őket továbbhaladni.
Meglehet borzalmas ember vagyok. Hiszen elválasztom két másik olyan embertársamat egymástól, akik fontosak a számomra. Nem tudom mi tévő legyek. Egyáltalán azt nem értem hogy mégis miképp keveredtem én bele ebbe az egészbe. Ennek nem így kellett volna történnie. Elsőben az év elején még csak meg se fordult a fejemben hogy valaha is ilyen zűrös történetbe csöppenek és hogy az életem teljesen összezavarodik majd egy hatalmas katyvasszá válik. mint mikor sokmindent eszel össze vissza, néha belefér egy kis alkohol, aztán beszállsz az ugrálóvárba a gyerekek közé és később jól összehányod magad.
Azt hiszem ez volt életem legszebb hasonlata, de úgy vélem tényleg valami hasonlóról lehet szó, mivel komolyan hányingerem lett.
Beth nem egy olyan lány aki ilyen könnyedén és nyílvánosan kimutatja az érzéseit. Nem szokott kínos helyzetet teremteni, annak ellenére hogy valószínüleg gyakran érzi magát kellemetlenül.
Most mágis sikerült fekavarnia a helyzetet. Azt hiszem sikerült kihoznia a sodromból.
Nem tudom miért. Gőzöm sincs. De úgy érzem, haragszom rá...
Rettentően kínos pillanat, mikor a pasim és a legjobb barátnőm tágra nyílt szemekkel merednek rám, mert rájuk nyitottam egy szerelmi vallomás közepén. A lány épp most akarta vízbefojtani magát, és most ott ül a kanapén a fiú mellett mesztelenül. Csak egy törülköző takarja el. Mi sem tökéletesebb? Hogyan vett ilyen drámai fordulatot az életem?..
A szoba hideg én most még is forrónak érzem a testem. A fejem úgy ég mintha lázas lennék. A szemeimet szúró lángcsóvák mardossák, a lábaim megremegnek, ökölbeszorítom a kezem. Igen. Azt hiszem akkor éreztem így utóljára mikor apa elment. Megint csak a születés napomon.

***

Elmosolyodom, a ház csöndes, mintha az egész tömb kihalt lenne, olyan mint egy lakatlan sziget. Csak mi vagyunk itt egyedül. Ha jobban végig gondolom sosem láttam szomszédokat.
A szám fölkunkorodik, megfogom a cipőmet és a kabátomat majd kilibbenek az ajtón. Nem történt semmi. Egyikük sem szólt utánam. Nem próbáltak megállítani. Bár jobb is így. Borzalmas lett volna ha ott rögtön neki álltak volna magyarázkodni. Talán fel is idegesítettem volna magam. Igazából gőzöm sincs hogy miért vagyok ilyen mérges. Nem tudom, elvégre nincs rá okom. Csak egyszerűen haragszom rájuk, amiért nem tudták ezt korábban elintézni. Mondjuk mi előtt megismernek engem. Vagy mi előtt beleszeretek Tomba. Most mi lesz? Valamelyikünk el fog menni, és ha bárki el is megy, akkor sem leszek boldogabb. Mindenhogyan szomorú lennék. Szeretnék nekik teljes szívemből drukkolni és gratulálni. D ez valamiért nem megy. Nem tudom miért. Végignézek az épületen, ami kívülről is legalább olyan lepukkant mint belülről. Régen csúnyának találtam, de ahogy megismerkedtem Beth-tel, megszépült valahogy. Mindig azon gondolkoztam hogy miért nem bontják már le, elvégre olyan csúnya. Annyira elrontja a kilátást, a sok szép ház mellett ez a sor fekete piszok. De ha így belegonodlok, lehet hogy Liz már régebb óta itt él. Talán akkor is itt élt amikor én még csak 12-13 éves voltam.
Boldog születés napot. Ez se volt jobb mint a tizedik.
Elfordulok. Talán megint olyan feketének és ide nem illőnek fogom vélni ezt a háztömböt? Nem, az ki van zárva.
Nyílik mögöttem az ajtó, majd hangosat csattan. Hallom ahogy megrezzennek az üvegablakok.
A szemeim kikerekednek, nem értem ezt az egészet. Look mit keres itt? Mi ez a fura érzés? A szemeim nedvesek. Hátrafordulok, az ajtó előtt az a fiú áll akiről nem tudom eldönteni hogy beleillik-e az életembe vagy sem. tom lihegve néz végig rajtam, majd a mögöttem álló fiút méricskéli.
Mi folyik körülöttem? Mi történik?
-Mi a baj Anah? Mi történt?
-Anah.
-M-mi?
-Gyere ide!
A lábaim indulnának, de aszívem nem enged. miért nem tudok megmoccanni?
Tom közelebb lép, hamarosan mellettem áll. Túlságosan össze vagyok zavarodva ahhoz hogy jó döntést hozzak. Hogy értelmesen gondolkozzak. Természetesen nem fogom még egyszer beengedni az életembe Look-ot, de ő mégis mit keres itt? És Tom? Ő is hogy került ide? Miért jött? Biztos nem azért mert gondolta hogy itt vagyok.
-Miért vagy itt?
-Te sem tudod mit keres itt? Kicsit megkönynebbültem.
-Nem ő. Hanem te.
-Én. Téged kerestelek.
Ez nem igaz. Tudom hogy nem igaz.
-Értem. Szóval engem kerestél.
-És te?
-Dettó. Mi ez a sírás-rívás, Liz fönt van? Miért ácsorogtok itt a lakásánál?
-Semmi. Semmi sem történt.
-Mi ez az egész, ő mit keres itt? -Súgja ide nekem Tom, ahogy megérinti a karomat.
-Mondtam már hogy nem tudom. Honnan tudnám. Csak úgy megjelent.
-Gyere be egy kicsit, megbeszélünk mindent.
-Mit súgdolóztok?
-Az téged ne érdekeljen! Gyere.
Nem akarok. Nem akarom megbeszélni. Ugyan micsodát?
Hátranézek, Look leül a rozsdás székekre. Most komolyan mit vár? Mire készül?
Mögöttünk becsukódik az ajtó. A lépcsőházban kicsit melegebb van mint kint. Ez fura, már iylen hideg lenne?
-És most? Mit szeretnél?
-Nem tudom. Nem igazán tudom mit mondjak.
-Akkor mit keresünk itt?
-Csak azt szeretném hogy tudd ettől még nem változik semmi.
-Ezt meg hogy érted? Igen is változik.
-Nem Anah, nem fog!
-Szóval azt mondod nekem hogy semmi, egy aprócska láng sincs, ami arra késztet hogy Lizt szeresd? Semmi? Semmi az égvilágon? Semmit sem érzel iránta? Ezt nem tudom elhinni.
-Nem, tényleg nem mondhatom ezt de.
-De mi? Tom! Miért nem tudtátok ezt hamarabb elintézni? Nekem, nekem nincs helyem köztetek. Ti ketten úgy összeileltek mint, mint áh nem is tudom!
-És te? Neked ennyi elég volt ahhoz hogy ki szeress belőlem?
-Ennyi? N-nem, ezt nem mondanám. -Halkulok el, úgy érzem egyre rosszabbra fordul a helyzet. Miért kell ezt ennyire túlbonyolítani. Ennél már csak az lenne rosszabb ha Airon is megjelenne. Tényleg így végig gondolva vele már több mint fél éve nem beszéltem. Pedig nem akartam hogy így végződjön a kapcsolatunk.
-Akkor meg mi van? Liz szeret. Régen én is szerettem. Remélem ez volt az utolsó hogy így kifakadt. Azt mondta rettentően sajnálja, és kéri hogy ne haragudj rá.
-Úgy beszélsz róla mintha minden az ő hibája lenne. Mintha, mintha már nem is jelente a számodra semmit. Ez hülyeség!
Mondom zaklatottan és útnak indulok, kinyitom az ajtót és rohamosan kapkodom egyik lábamat a másik után. A háttérben hallom Tom hangját nem tudom miért haragszom rá. Magamra haragszom. De miért? Nem kéne senkire sem haragudnom, ez egy lehetetlen helyzet.
-Végeztetek?
-Kopj le.
Look föláll a székről és követni kezd. Nem tudom eldönteni hogy mi lenne roszabb ha Tom is utánam szaladna vagy az ahogy most nem jön utánam. Fáj, mindenem fáj. A szemeimet maró érzés fogja el. Csak el akarok tűnni. Sötét van, nagyon sötét, a telefonom lemerült, nem kéne egyedül bolyonganom az utcán. De végül is nem vagyok egyedül. Sokkal rosszabb, Look karmai között vagyok. Félek tőle. Most hogy így végig gondolom félek tőle. Talán az lenne a legjobb ha haza mennék. Elvégre hová máshová mehetnék?
-Ne kövess!
-Nem hagyom hogy egyedül mászkálj a városban az éjszaka közepén.
-Ugyan miért nem? Tudok már magamra vigyázni!
-Biztos ez?
Fölmutatja a telefonját amint épp engem hív. Nem csönd. A szám nem elérhető. Ki vagyok kapcsolva. Arcán félelmetes vigyor kunkorodik ki. Kioldja a mobilt, majd zsebre vágja.
-Én nem hiszem.
Keze a vállamra simul, közel a nyakamhoz, közel a bőrömhöz, csak a pulcsi és a kabát választja el ujjait hogy tényleg megérintsen.
-Mégis mit akarsz tenni?
-Semmit. Jaj, Anah ne gondolj rosszra! Hiszen ismerhetnél már.
-Nem, nem ismerlek! Eressz el.
-Egész éjjel melletted leszek.
-Ez nem hangzik valami jól. -Dünnyögöm az orrom alatt de mit tehetnék?
-Menjél haza!
-Ez rád is vonatkozik!
Siettemben összeütközöm valakivel. Az emlegetett szamár. Mi sem jobb, fussak össze Aironnal is. Ennél csodásab már nem is lehetne. Fölnézek a fekte szeműre, aki meglepetten néz rám. Ajkai közül fehér füst libben ki majd párlik el a levegőben.
-Anah?
-Oh, szia Airon! H-hát te?
-Én csak kocogtam egy kicsit. Este szoktam.
-Erre?
-Igen.
-Oh.
-Beülsz velem a kávézóba.
-Szia. Ismeritek egymást?
-Őm, igen, és ti?
-Igen, a barátnőm.
-Mi?
-Volt!!! Nem, Look kopj már le!
Airon furcsa tekintettel néz rám és a 21-2 éves srácra aki kezd egyre idegesítőbb lenni.
-Look vagyok, szia.
-Airon. Akkor bejössz Anah?
-Ühhüm.
-Öm, mind a ketten jöttök? -Néz vissza a fiúra mikor látja hogy ő is követ.
-Igen.
-Nem!
-Szóval?
-Nem! Öh, nem. -Próbálok mosolyogni és nem furán viselkedni de azt hiszem nem megy.
Végül persze hogy hárman ültünk le a sarokban lévő asztalhoz. Így aztán végképp reménytelen a megbeszélés.
-Szóval teee, itt laksz a közelben nem?
-De igen, a szomszéd utcában. Két percre innen.
-Oh, régi szép idők.
-Tessék?
-Semmi semmi csak volt pár érdekes kalandunk egymással.
-Nem volt! Még csak nem is voltál fönt nálunk?
-Öm, bocs, lehet hogy inkább megyek.
-Jó.
-Neee! Ne, maradj! -Fogom meg a kezét.
-Biztos? Nem kéne megbeszélnetek a dolgot?
-Nincs itt mit megbeszélni már közünk nincs egymáshoz!
Persze ez nyílván neki is épp olyan kínos mint nekem. Look nem érez semmi szégyent? Jó lenne ha végre lekoppanna.
Gyerünk, találj ki valamit, gyorsan rázd le az idiótát!
-Öm, nincs kedved átjönni?
-Most?
-Ühhüm.
-Ö, felőlem!
-Rendben, én is megyek!
-Felejtsd el!

***

Basszus! Hogy lehettem iylen hülye! Anya otthon vár, biztos ki veri a balhét ha haza jövök! Mit mondok majd neki? "Jaj anya ne haragudj, megnyugtatlak hogy egy fiúval voltam az éjszaka! akarod látni, itt van az élő bizonyíték! Aaah..
-Egyedül vagy?
-Nem, anya itthon van. -Nyitok be de, de mégse. Az ajtó zárva van. Mi ez? Előkotrom a kulcsomat és kinyitom az ajtót, a lakásban kuk sötét van, senki sincs itthon.
-Oh. Szóval.. Szóval mégse. -Mosolygok rá kínosan. Végig gondolva a helyzetet fölhívtam az üres lakásba azt a palit akinek fél éve még tetszettem, és ki tudja lehet hogy most is bejövök neki. Klassz!
-Szóval, öm vetkőzz le, v-vagy is vedd le a kabátod! A konyhában leszek. Kérsz valamit? Forró kakaót? Sütit, bár az nem biztos hogy van.
-A kakó jó lesz köszi!
Gyorsan fölrakom a töltőre a telefont és tárcsázom anyát, közben a tej már a mikróban melegszik.
-Anya! szia, Bocsi hogy nem hívtalak, igen igen tudom, bocsi. N-nem, elfelejtettem. teljesen kiment a fejmből. Majd holnap elintézem. Bosi lemerült a telóm. Hogy hol? Hát itt a szomszédben, Liznél. Nem, nem történt semmi. Igen tudom. Bocsi.
Kinyomom. Nagyot sóhajtok majd visszafordulok. Airon a falnak dőlve mosolyog rám.
-M-mi az?
-Semmi. Megváltoztál. Egy kicsit.
-Öm, tényleg?
-Ühhüm...
Leül a pulthoz, odarakom elé a bögre tejt és a kakót.
-Ezt hogy érted. Miben változtam?
-Hm. -Vállat von, majd elfordul, a plafont bámulja "C" alakban körözve a forgószékkel. Mintha olyann agyon érdekes plafonunk lenne.
-Szóval egyedül vagy.
-Hát ő, jah, úgy tűnik anyának el kellett mennie a munkahelyére. Csak, -upsz, talán ezt nem nagyon kéne az orrára kötnöm.- Vagy is, csak a sarki boltba.
-Ó, ő volt az az alacsony, vékony, piros kabátos nő?
-Igen igen! -Kapásból rávágni egy idióta hazugságot. Ennél jobbat is kitalálhattam volna!
-A sarki bolt ilyenkor már nincs nyitva, és nem láttam piros ruhás nőt.
Remek! Szóval lebuktam. Nem mintha nem lett volna elég nyílvánvaló!
-Szóval anyukád a munkahelyén van.
-Igen.
-Egyedül maradtunk pár órára.
-Igen...
-Csak mi ketten.
Hosszasan bámul, a szívem egyre gyorsabban kalapál, közben azzal bíztatom magam hogy nem történhet semmi! Semmi nem történhet! Nem bánthat! Miért érzem úgy hogy itt van az a pár óra, könnyedén lefoghat és... Bármi megeshet. Gyenge vagyok, túlságosan is gyenge.
Leülök mellé, beleszürcsölök a kakaómba. Csak természetesen!!!
-Megérinti a kezemet.
-Milyen hideg a bőröd.
Ökölbeszorítom az ujjaimat és odébbemelem a karom.
-Még mindig olyan törékeny vagy. Elég elesettnek tűnsz. Történt valami Anah? -Lerakja a bögrét, hamar kivégezte a kakaót.
-Nem. Semmi. Semmi sem történt. -Mosolygok rá, egy pillanatra lehunyom a szemem. Titkon mély levegőt veszek, próbálom lecsillapítani egyre csak doboló szívemet.
-Na, tudod hogy nekem bármit elmondhatsz! -Összekoccannak a vállaink, megrezzenek. Lehet hogy oldani akarja a hangulatot, de valahoy nem sikerül. Csak idegesebb lettem. Nagyot nyelek.
-Mi a gond, olyan karótnyelt vagy!
-Semmi, mondtam már hogy semmi!
Mondom és nagy lendülettel fölállok, próbálok lassan kimenni a konyhából nem feltűnően próbálom sürgetni az időt hogy anya jöjjön már haza, hogy teljen már el az a pár óra. Bemegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Pár másodperc múlva Airont is magam mellett találom talán túlságosan is közel hozzám. A karunk és a combunk össze ér. em tudna még egy párnányival odébb kúszni?
Kényelmetlenül érzem magam.
-Amúgy van barátod?
-Hhm, nem. Vagy is, nem tudom.
-Nem tudod? Csak tudod hogy van-e barátod.
-Azt hiszem szkítófélben vagyunk.
-Oh. Értem. Hát akkor biztosan jó nagy barom.
-Ezt meg hogy érted.
-Én tuti nem hagynék futni egy ilyen lányt mint te. De aki ezt teszi az nem érdemel meg téged.
-Ez nem így működik. Ez bonyolult.
-Miért? szerintem nem az. Ha valaki nem kap érted akkor az nem érdemel meg téged.
-Kössz a bíztatást de ettől valamiért nem érzem jobban magam.
-Anah felejtsd el Tomot. Volt már olyan hogy valaha is nem csak állt volna és nézi hogy elmész?
-Ezt meg hogy érted?
Honnan tudhatna ő a dolgaimról? Többször is volt olyan hogy tényleg nem tett semmit. De ő ezt nem tudhatja.
-Csak úgy hogy ne várd meg őt. Aki várakozik csak az idejét pocsékolja.
-És te? Te nem az idődet pocsékoltad velem? -Nézek rá érdeklődve, a hangom elvékonyodik.
-Van amire érdemes várni. -Érinti meg a hajamat, elmosolyodik. Megdermedtem. Nem tudok mit csinálni. Kicsit hátrébb húzódom ő közelebb hajol. Kiveszi a kezemből a bögrét és lerakja a kávézó asztalra. A fogantyúja úgy siklik ki az ujaim közül mintha vsupa vaj lenne. A lélegzetem eláll, nem tudom mi tévő legyek. miért sokkoltam le már megint?
Csak egy hajszál választ el attól hogy leessek a kanapéról és beverjem a fejem, mikor Airon keze a derekamra siklik és megfog.
-Hop-hop! Vigyázz, ez nem sokon múlt.
Fölemel, lábaimat átrakja a comján és közelebb húz magához. A fejünk alig pár centire van egymástól. Mély levegőt veszek.
-Hhh, mindig is ki akartam próbálni hogy vajon ha így megfoglak és megölellek, elérem-e az ujjaimmal a hátamat. Olyan vékony vagy. Hogy lehetsz ilyen vékony?
-É-én.. nem tudom.
-Olyan könnyedén megsebezhető, és olyan egyszerűen leszakítható mint egy törtékeny virágszál.
Ujjait összekulcsolja és megcsókol, a szívem megállt. Miért nem tudok semmihez sem kezdeni? Miért van ez? Mi ütött belém?
Összeszorítom a szemeimet, ez a csók fáj, rettenetesen fáj. Sírok, könnyezni kezd a szemem.
-Egyedül vagyunk Anah. tök egyedül. Mit ekrestél az éjszaka közepén az utcán? Neked itt kellett volna legyen a helyed. Bár így nem találkoztunk volna. Tehát ez sokkal jobb. rég láttalak. Mitől félsz Anah? Mi a gond? Mesélj mi történt veled az elmúlt fél évben? Milyen volt a nyár? Miért sírsz Anah? Olyan rideg és fagyos a tekinteted, nem láttalak még ilyennek. A bőröd olyan sápadt, olyan fehér mint a fal. Anyukád itt hagyott egyedül ebben az üres lakásban. Ez a baj? Velem vagy, ne félj. Bár talán van okod rá. Nem, dehogy is csak vicceltem nincs semmi okod rá. Csak nem megilyesztettelek? Bocsáss meg, nem volt szándékos, nem gondoltam komolyan, csak vicc volt. Mégis milyen sápadt vagy. Óh ezt már mondtam. Úgy tűnik tényleg nagyon megijesztettelek. De ennyire? Sajnálom, én soha nem tudnálak szándékosan bántani. Soha, ezt jegyezd meg mert ez fontos!
Azzal elhallgatott. Kicsit megnyugodtam. Nem hittem volna hogy ettől megnyugszom. Mitől lett ilyen más z az ember? Ennyire nyomulós. Egyszer már arcon vágtam, sőt kétszer is, akkor most miért nem ment? Mi ütött belém? Talán Tom miatt van. Talán nincs miért bántanom őt. De megcsókolt. Én nem akartam hogy megcsókoljon. Vagy mégis?

Szerző: ☺Alice☺ | 2013. október 8.