Menük
Pár szó...

A honlap egy általam írt sztorival foglalkozik. Történetünk "főhőse" Anabeth Green, egy 16 éves tinilány, aki egy kissé eltérő mint a többiek. Ez egy amolyan romantikus vígjáték lenne, olvashattok az első szerelemről, a csalódásról, a jó és rossz érzelmek felgyülemléséről és kavarodásáról, az életben felmerülő problémákról, hogy hoygan éli meg egy mai tini a jelent. Mindezektől függetlenül, váár még ránk két másik szereplő, Tomas Millborrow és Look Grummer. Három különböző fiatal, eltérő problémákkal, élettel, felfogással.Eddig még minden rendben is lenne, azonban mikor váratlanul betoppan az életükbe egy csöppet sem átlagos lány: Elizabeth Balman, ténylegesen a feje tetejére áll mindhármuk élete. Mikor találkozásra kerül a sor minden összezavarodik, bonyolódnak az események, felborul az egyensúly, és a tinik felbolygatják egymás életét. Hogy mi minden következik ezekből? Olvassatok utána! ;)

Nézz be ide is!

Álomfogó (4/16)

Ez egy amolyan Elite Affi szerűség lenne. Többnyire nagy az esély hogy fölkerülhetsz. Csak igényes, szép oldalak kerülhetnek ki, akik gyakorta frissítenek(legalább két hetente), és akik nem hanyagolják el az oldalukat. Többnyire hívással kerülhettek ki, de lehet próbálkozni. 30-50% hogy kikerülsz. 16 férőhely van, de valószínüleg ha betelik is lesz még hely :"D




Íme az ikonom, ha szüksége lenne rá valakinek :)

 

Top cserék

Ide bárki kikerülhet, hívással és kéréssel is. 80% hogy kietszlek. :) Persze azért itt is fontos hogy igényes legyen oldalad.

Ultimate Ashley

46. Rész

2013. szeptember 13.

-Nézd, szóval bocs, kissé kiborultam. Nem kellett volna. Csak minden összejött.
Kínos pillanat, mikor az előtted álló személy épp bocsánatot kér tőled az előbbi viselkedéséért, és te azon gondolkozol hogyan mondd el neki azt, hogy lefeküdtél a szerelmével. Aki végül is a te pasid, de mégis haragból született meg a dolog.
-Rendben, semmi gond, én is eléggé bunkó voltam. Bocsi. -Hogy rámásztam arra a srácra akinek igazából veled kéne lennie.

Azóta többször is megtörtént. Szinte minden héten. Volt olyan hogy egy nap kétszer is. Ha jobban belegondolok a szexuális életem a nulláról... hát eléggé megemelkedett. Tom azóta csak még kedvesebb, és mégsármosabb lett. Folyton átölel, szinte mindig egymás nyakán lógunk. Ami azt illeti nem is értem hogy bírjuk ki egymást. Ha jobban végiggondolom, egy idő után már nem idegesítő?

-Liz...
-Hm?
-Én.. őm...
-Igeeeen?
-Lefeküdtem Tommal.
-És most mit kéne mondanom? Jó örülök neki, gondoltam hogy előbb-utóbb megtörténik.
-Jah. Oh.. oké.

A félév hamar eltelt. Már másodikos vagyok, de nem érzem a változás semmi jelét. Furcsa hogy ilyen gyorsan telik az idő. Mégis, alig történt valami. Liz és én teljesen jóban vagyunk, bár a kapcsoaltunk még nem teljesen a régi. Mostanában titkol előlem valamit. Úgy érzem nem oszt meg velem mindent. No nem mintha kellene, csak eddig valahogy nem így voltak a dolgok.
-Liz.
-Tessék?
-Van valami, amit nem osztasz meg velem?
Elneveti magát, pár pillanatra fölnéz a munkájából, majd felém fordul.- Elég sokmindent nem mondogk el.
-Oh. Tényleg? -Nézek rá meglepetten, mivel én azt hittem hogy elég őszinte velem.
-Mi az?
-Semmi csak, én azt hittem
-Hogy kitálalok mindent ami csak velem történt-történik- és történni fog?
-Hát ez elég erős kifejezés, deeee igen!
-Öh, miért, te mindent elmondasz nekem?
-Igen.
-Tényleg? -Néz rám ledöbbenve. Az arcán némi csalódottságot észlelek. Végiggondolom hogy biztos legyek adolgomban, de nem találok kivetni valót.
-Igen, azt hiszem mindent elmesélek neked ami velem történik.
-Oh. Hát... Ez fura. Temi ndenkivel megosztasz mindent?
Elhallgatok. Olyan mintha csak most ismerkednénk meg. Mi ez a fura légkör. Nem ismerek rá. Hiszen már régóta barátok vagyunk. Tudnia kéne hogy...
-Nem. Egyáltalán nem. Te vagy az,.. az egyetlen akinek mindent elmondok. Tulajdonképpen te vagy az egyetlen akivel bármi velemkapcsolatosról beszélek. -Mondom kissé zaklatottan. Hogy lehet hogy nem vette észre? Magamban egyre csak szorongok, úgy érzem túl kicsi nekem ez a világ. Ez a hát, a szoba, az ablakok. Minden!

A hétvégét Liznél töltöm, de kezdem úgy érezni hogy nem kívánja a jelenlétemet, és lassan én se az övét.
-Beth.
-Mondjad.
-Mesélnél nekem, arról hogy milyen volt amikor Tommal jártál? Hogy milyenek voltatok együtt.
-Meséljek?
-Ühhüm.
-Hát, azt hiszem, tulajdonképpen. Őrültek! -Ül föl az ágyon.- Igen. Ez a legmegfelelőbb szó. Semmi szabály, semmi felelősség! Csak úgy voltunk, és mindent kiélveztünk. Voltak veszekedések, csalódás, de mindazok mellett rengeteg fantasztikus pillanat is. Amikből nem egy meg is van örökítve.
-Oh, azt hiszem, hogy egyet láttam.
-Láttál? -Kerekednek ki a szemei.
-Igen, egy videót. Eléggé poros volt, de gondoltam berakom, és te félmesztelen voltál,... és elvoltatok. -ondom egyre vörösebben, majd rávágom.- De nem láttam többet 1-2 percnél!
Elneveti magát.
-Te komolyan elpirultál!
-Nem is igaz!
-De gen! Tiszta rákvörös lettél!
-Nem tehetek róla ez olyan fura!
-Fura?! Mi a fura?? -Nevetgél tovább, majd kicsit megnyugodva felém fordul.
-Hát csak, te meg Tom, és most Tom a pasim, szóval olyan fura. Úgy éreztem mintha én is ott ennék és hármasban csinálnánk... olyan... dolgokat.
Liz méginkább elneveti magát. Torka szakadtából ereszti ki hangját, ami talán még a lépcsőházban is viszhangzik.
Kicsit hátborzongató.
-Hármasban! Vicces! Miket ki nem gondolsz! Mondjuk való igaz hogy jó buli! -Hajol közelebb hozzám úgy, hogy az már kínossá válik. Ajkaink alig pár centire vannak egymástól. Megharapja a száját, majd rámkacsint.
-Liz. -Szólalok meg harsányan.
-Hmmm? -Vigyorodik el. Rémisztő...
-Te ugye... nem vagy leszbikus?
Ismét elneveti magát.
-Leszbikus? Nem, de ezt már párszor kérdezted. Talán ennyire kételkedsz a szavamban? -Mutatóujjával megcsikizi az államat, amitől teljesen kiráz a hideg.
-Nem, nem dehogy! Csak kicsit félreérthetően fejezed ki magad.
-Óh nem, én csak viccelek. Ez egyszerű játék! -A mosolya hirtelen komolyra fordul. Egy darabig csönd ülepszik meg a szobában.- Tudod Anah. Nekem is te vagy az egyetlen, akivel megosztom ezeket a dolgokat. Vagyis, akivel bármit meg tudok beszélni. Te vagy az egyetlen barátnőm. Te vagy az egyetlen olyan lány aki tudja hogy itt lakom, aki járt már itt.

Teljesen ledermedtem. egyre csak azon gondolkoztam, hogy ez mégis hogy lehet. Hiszen amikor idejöttem engem sem ismert jobban mint bárki mást. Akkor miért hívott el ide? Talán nem gondolta át. Vagy nem... nem tudom.
-Hogy-hogy? Bennem miért bízol jobban mint másokban?
-Hhh.. Nos erre maagam sem tudom a választ! -Dől hátra könnyedén, mintha a mélyenszántó beszélgetésből egyre átváltana a lazulásra.- Miért, talán nincs meg rá az okom?
-D-dehogy is nem!
-Jól van akkor.
Az igazat megvallva nem. Nincs meg rá az okod. Talán be kellene vallanom neki.

***

-Tom. Te szeretsz engem ugye?
-Hát persze! Miért, nem egyértelmű?
-Hhh.. És szerinted én, kegyetlen vagyok?
-Anah, néha elég idióta kérdéseket tudsz feltenni. Már miért lennél kegyetlen?
-Igazad van, bocs.
A fiú közelebbhúzódik hozzám, átölel, karjait lágyan átfonja körülöttem és nyom egy puszit az arcomra. Az ajkai puhák, finoman húzódik el a bőrömtől. Pár másodpercig még érzem szája melegségét, majd kihülnek a nyomok.
Fázom. A macska már régen betelepedett az ágyába, már csak a kisvillany van fölkapcsolva. Nagyjából éjjel 2-3 óra körül járhat. Tomas rámmosolyog, tudom mire gondol, de ellenzem. Ujjai gyengéden megmarkolják a vállamat, majd lecsúsznak a derekamra. Hátradönt. Az arca pirospozsgás, ahogy mindig. Szeretem az arcát. Olyan kedves és élettelteli. Az én arcom olyan sápadt és sárgás, élettelen. A testem gyenge váz, amit csak a csontok tartanak össze. Kicsit görnyedt tartásom cseppet sem ad a nőiességemre, és ugyanez vonatkozik kócos hajamra, és gyakran búskomor tekintetemre is. Ő mégis szereti. Annak ellenére hogy valaki egészen más illik hozzá. Barna haj, kék szemek. Természetesen izmos testalkat, 179 cm-es magasság, mosolygós kissé gyermeteg tekintet.
Szeretem azokat az éjszakákat mikor összebújunk csöndesen, és csak úgy vagyunk. Nem történik semmi, csak átöleljük egymást és fekszünk. Nekem ez jól esik. Olyankor néha el sem tudok aludni. Nem jön szememre az álom. De ez nem egy ilyen éjszaka.
Tom karjait leteszi mellém, fölémhajol, közelebb húzódik hozzám és csak annyit súg a fülembe:
-Gyönyörű vagy.
Mintha hallaná a gondolataimat és csak meg akarna nyugtatni hogy ő úgy szeret ahogy vagyok, és meg akarna győzni hogy csodás, élettelteli lány vagyok, és örül hogy ilyen barátnője van.
Elmosolyodok. A gondolatok kellemes érzéssel árasztanak el. Az életem talán mégsem olyan reménytelen. Arcát a nyakamhoz fúrja, kezeit az enyéimhez érinti, ujjaink összekulcsolódnak, lejjebb csúszik, fejét ráhajtja a mellkasomra.
A szívem hevesen ver, egyre nagyobbak a lélegzetvételeim. Fölül, egy darabig nézi széttárt karjaimat, vékony ujjaimat, a rövidrevágott körmöm, a vállam, a mellem, a kulcscsontom, a számat, a fülemet, az ágyon szétszóródó hajamat ami belepi az egész párnát, a szemeimet. Bal kezét a hasamra helyezi, alákúszik a trikómnak majd fölcsúsztatja azt, ujjai végigsiklanak a csípőmön és fölhúz magához.
Arcunkat már csak egy vékony levegőréteg választja el egymástól. Érzem lélegzetvételeit, ő is az én szuszogásomat. Úgy érzem lassan alig kapok levegőt.
Ajkaink összetapadnak. Másik keze lejjebb csúszik, megemel és a combjára ültet.
Még nem öltöztünk át. Az éjszaka csendes lassúsággal telik, most mégis úgy érzem hogy kezdenek felgyorsulni az események. Ajkaink elválnak egymástól, a tekintetem ball és jobb szeme között cikázik. Látom benne a csillogást az éjjeli fények színeit, magamat. Mintha belelátnék a fejébe, de semmit sem értek. Nem tudok róla semmit tulajdonképpen. Nem értem az érzéseit, a gondolatait, a mondanivalóját. Tomassal nagyon jól megvagyunk, szeretem. Azt hiszem tényleg szeretem.
Eltűri a fülem mögé a hajamat, az ujjai kelemesen csiklandozzák álkapcsomat, amin hamarosan a fiú szája landol.
Egyáltalán nem vagyok fáradt. A szemeim mintha nem éreznék az idő múlását, és nem kapnák meg a jelzést hogy "hahó, éjjel 3 óra van, ideje lenne szunyálni egyet mielőtt még elfajulnak a dolgok"!
Tomas szája lecsúszik a nyakamon, mélyet szippant a hajam illatából. Ujjai felkúsznak a hasamon és megérintik a mellemet. Elmosolyodom.
-Most nem lehet Tom. Tom.. Hagyd abba.
Fölnéz, arcán halovány mosoly jelenik meg, majd folytatja amit elkezdett.
Megmarkolja a mellemet, és szívni kezdi a nyakamat.
-Tom! Anyát csak egy szoba választja el. -Súgom neki parancsolóan hogy azonnal hagyja abba, és eltolom magam tőle. Lehuppanok az ágyra, a fiú kissé morcosan leereszti lábait az ágyról. Egy darabig nézk egymást, elmosolyodok.
-Olyan gyerekes vagy.
-Csak türelmetlen.
Föláll. Elveszi a kulcsot a lámpa mellől, rámvigyorog. Odasétál az ajtóhoz és óvatosan bezárja azt.
-Mit csinálsz?
-Olyan rég csináltuk.
-Rég?!
-Egy hete se volt a legutolsó alkalom. -Nevetem el magam.
-Fiú vagyok.
Fekszik el mellettem.
-Akkor is! Ez áááh... -Nyúlok el rajta, a hasam az ú hasán van, fejemet belefúrom a takarómba.- És amúgy sem készültem most fel. nem vettem be gyógyszert.
-Látod én mindig számolok a kiszámíthatatlannal is! -Kacsint rám, majd rácsap a fenekemre.
Kikerekítem a szemeimet, és vállbaboxolom.
-Ebből nem csinálunk rendszert, ne csapkodd a hátsómat!
Legurulok róla, de elkapja a derekamat, és mégegyszer ráüt a fenekemre. Fapofával nézek rá, amire ő csak elneveti magát.
-Kegyetlen disznó! -Kikuszálódok a karjai közül és felhúzom a lábaimat.- Nincs ma szex!
-Mi van?!
-Jól hallottad! Rossz vagy! Nagyon rossz!
-Én vagyok rossz, kiéheztetsz és a végén már nem tudok ellenállni neked.- Húzódik közelebb, és átkarolja a csípőmet.
-Ne próbálkozz, ezzel nem mész semmire.
-Méghogy semmire! Na elég legyen!
Erősen megragad, hútradönt és fölemeli a lábaimat.
-Túlságosan magabiztos vagy. -igyorodik el gonoszan. Néha kicsit megijedek tőle.
-Ezt vehetem nemi erőszaknak?
Idióta grimaszt vág, fölmordít, majd kezei a hasamra tapadnak.
-Tudom a gyengepontod.
-Ne merészeld.
-Ne?
-Ne! Ne tedd! Tom, ne, neeee!! -Röhögöm el magam ahogy megcsiklandozza a hasam. Nem tehetek róla, ez a legcsikisebb pontom.
-Látod? Én megmondtam, nem szabad ellenszegülnöd.
-Jó, jó hagggyál!
-Igen, elég volt?! -Hajol közelebb, és mégjobban megcsikiz.
-Elég, elég!
-Én vagyok a főnök?
-Üüüühm..
-Nem hallom, van ellenvetés?
-Nem, csak hagyd abba!
-Biztos? Végiggondoltad?
-Aaaahj, jól van te vagy a főnök basszus ne csikizz már ennyire! -Sikoltok föl meggondolatlanul, ám a sikoltás nevetésbe fullad. Tom abbahaggya a csiklandozást ujjai a derekamra simulnak, közelebbhúzódik hozzám, fölemeli a csípőet és megcsókol. Érzem ahogy a nadrágja egyre keményebb és keményebb lesz. Elmosolyodik.
-Jól van.
Vidámsága rám is rámragad, megfogom a fejét, beletúrok a hajába és visszacsókolom.
A szívem ismét gyors iramban dobog, a elfog az izgalom ahogy kigombolja anadrágomat és lehúzza a zipzárt.
-Masnis bugyi? Édes vagy.
Szemforgatva mosolyodom el, kicsit kínosan érzem magam. Pedig megszokhattam volna már. Lehet hogy csak azért vagyok ilyen izgatott mert anya itthon van.
Tomas elkezdi lehúzni a nadrágomat, fölemeli a lábaimat a magasba, amiken végighúzza kezeit szép lassan és selytelmesen hogy mág így is a frászt hozza rám. Nem igaz hogy ennyire ismer.
-Mi van ha anya meghallja? -Kérdezem egyre idegesebben, mire közelebbhajol.
-Nem fogja. Majd elhalgattatlak.
-Ez ilyesztően hangzott, de mégis hogyan.
-Így. -Mondja és megcsókol. A forró csók után halkan a fülembe súgja: -Kipróbáljuk?
Ujjai lejjebb csúsznak, hirtelen levegőt veszek, kezdek eléggé feizgulni. A derekam akaratlanul is kissé felemelkedik, a lábaim megfeszülnek, lehúnyom a szemem.
Hallok valami zörejt, de minden hang elmosódik. Majd hirtelen nyomja belém forró testét, amire felnyögök. A szemeim kipattannak, sírok, ez most nagyon fájt, erre egyáltalán nem számítottam. Ijesztú félelem fogott el ami nem enged, el akarok menni, szabadulni de nem megy, erős karjai ott tartanak, úgy érzem bánani akar. Egyre mélyebb-re és mélyebbre fúrja magát, amitől csak kényelmetlenebbül érzem magam. Mire elmúlna az egyik fájdalom jön a másik. Ismét felnyögnék, már zokogni kezdenék mikor megcsókol, ajkai puhák és édesek, megnyúgtatnak, elhalkítják a bennem tomboló sikolyt ami egyre csak ki akar törni. A szemeim továbbra is könnyeznek de próbálok megnyugodni. Gőzöm sincs hogy mitől ilyedtem meg ennyire. A fájdalom nem csillapodik és ő csak gyorsít a tempón, halk nyüszörgésbe kezdek, próbálok halk lenni de nem megy, Tom mutatóujját a számratapasztja, arca megbízhatóságot sugall, szája kedves mosolyja nyílik. Lelassul, és megáll.
Szapora levegőt veszek, mintha elzárva éltem volna, úgy érzem levegőhiányom van.
-Sajnálom. -Mondja, és leereszkedni készül rólam mikor visszahúzom, kezeit a lábamra rakom, följebbkúszok és megcsókolom. Én is elmosolodom. Fölülök, és próbálok mozogni de nem megy. A fiú hasizmai megrándulnak, érzem hogy élvezi ezt az egészet. Kezei a fenekemre csúsznak, majd följebb és lehúzzák rólam a trikót. Enyhén körözök a csípőmmel, mígnem én is jól érzem magam. A könnyeim még mindig áradnak ki a szememből, de már jobb, az arcom eltorzul, halkan nyögök föl, Tom kikapcsolja a melltartómat és kibújtat belőle, majd közelebb húz magához, megemel, szája a mellemre tapad, megtol alulról mire nagyobb levegőt veszek.

Szerző: ☺Alice☺ | 2013. szeptember 13.