Menük
Pár szó...

A honlap egy általam írt sztorival foglalkozik. Történetünk "főhőse" Anabeth Green, egy 16 éves tinilány, aki egy kissé eltérő mint a többiek. Ez egy amolyan romantikus vígjáték lenne, olvashattok az első szerelemről, a csalódásról, a jó és rossz érzelmek felgyülemléséről és kavarodásáról, az életben felmerülő problémákról, hogy hoygan éli meg egy mai tini a jelent. Mindezektől függetlenül, váár még ránk két másik szereplő, Tomas Millborrow és Look Grummer. Három különböző fiatal, eltérő problémákkal, élettel, felfogással.Eddig még minden rendben is lenne, azonban mikor váratlanul betoppan az életükbe egy csöppet sem átlagos lány: Elizabeth Balman, ténylegesen a feje tetejére áll mindhármuk élete. Mikor találkozásra kerül a sor minden összezavarodik, bonyolódnak az események, felborul az egyensúly, és a tinik felbolygatják egymás életét. Hogy mi minden következik ezekből? Olvassatok utána! ;)

Nézz be ide is!

Álomfogó (4/16)

Ez egy amolyan Elite Affi szerűség lenne. Többnyire nagy az esély hogy fölkerülhetsz. Csak igényes, szép oldalak kerülhetnek ki, akik gyakorta frissítenek(legalább két hetente), és akik nem hanyagolják el az oldalukat. Többnyire hívással kerülhettek ki, de lehet próbálkozni. 30-50% hogy kikerülsz. 16 férőhely van, de valószínüleg ha betelik is lesz még hely :"D




Íme az ikonom, ha szüksége lenne rá valakinek :)

 

Top cserék

Ide bárki kikerülhet, hívással és kéréssel is. 80% hogy kietszlek. :) Persze azért itt is fontos hogy igényes legyen oldalad.

Ultimate Ashley

44. Rész

2013. július 19.

Nem tudom hová megyünk. Azt sem hogy mit akar ezzel elérni. Az agyam egyre csak azn kattog hogy már megint mibe keveredtem, hogy Ő mibe keveredett?

Egy darabig hosszasan néztem őt, aki csak bámult a semmibe, úgy tett mintha észre sem venne. Nem, talán tényleg nem vett észre.
-Hhh.. -Sóhajt nagyot, majd a szebeiben kezd turkálni. Talán cigarettát keres. Mindig rágyújt ha ideges. Ugyan nem látszik rajta, de ez elárulja őt.- Tudod Anah.
-Igen?
-Nem, semmi.
Rá akartam kérdezni a dologra, hogy mit akart mondani, de inkább nem tettem. Ha az embernek nehezée esik kimondani a szavakat, jobb ha nem is nagyon firtatjuk a dolgot. Meg kell várni amíg ő maga dönt úgy hogy elmondja nekem.
Felhagy a cigi keresgélésével, és a kezébn lévő öngyújtót nézegeti.

Ahogy ott ült a lépcsőn, szakadt ruháiban, arcán a szokásos kifejezéstelen hangulattal, nyugodtan.Úgy éreztem sosem fog megnyílni nekem. Ő mindig is el fogja folytani az érzéseit. Nem fogja kimutatni senkinek, soha, semmilyen pillanatban. Marad a selytelmes mosoly, a titokzatosság. Talán ez az, ami annyira megragadja az embereket benne.
-Voltál már lánnyal?
A kérdéstől teljesen ledöbbentem, nem értettem hogy hogy hozhattam fel hirtelen egy ennyire nem ide illő témát, ráadásul... Fura.
A barátnőm felnéz, egy ideig bágyadtan, értetlenül néz rám, majd elneveti magát. Jó ízűen kacag, a gyujtó kiesik az ujjai közül. A kora délutáni forróság most elszáltt egy kellemes széllel, ami továbbvitte Liz nevetésének hangját.
Végül megállt.
-Igen, voltam.
Ha a kérdésem meglepett, akkor a rá kapott válasz méginkább. Nem mintha annyira le kellett volna esnie az államnak, elvége ő LIZ, de... dedede... akkor is.
-Te kérdezted, én csak válaszoltam.
-És kivel?!
-Nem ismered.
-De de de hogy? Mikor?
-Őrült napom volt, és gondoltam miért ne?
-Értem...
Ez után hosszas csönd.

-Hhhh... Anah.
-Igen?
-Szerinted... Igent kéne mondanom egy olyas valakinek akit nem szeretek?
-Nem. Vagy is.. Hát. Nem igazán tudom. Én biztosan nemet mondanék mert, ha valakit nem szeretsz, akkor azzal nem érzed jól magad, és még őt is megbántod.
-És ha én nagyon rég óta nem szeretek senkit?
-Ezt hogy érted?
-Magány. Anah. Eztt hívják Magánynak. Ha nem szeretsz és téged sem szeretnek. Sok féle mgaány létezik, most mégis ezt érzem a legfájdalmasabbnak. Egy részeg barom majdnem agyonvert mert azt mondtam tűnjön el a házamból. Persze jó lett volna kizsebelni de ez undorító, elegem van az ilyen állatokból. Inkább kerülök utára és másoknál alszom minthogy így szedjem össze a pénzt. Ha te nem jelensz meg akkor
-Akkor meghaltál volna?
-Nem tiltakoztam volna.
Ebben a pillanatban megállt bennem az ütő. Mi?
-Te normális vagy? Meg is ölhetett volna!
-Igen.

***

Július 19, 10:43.
-Talán,.. talán abba kéne hagynunk.
-Hm? Mit?
-Mindent. Nem kéne velem barátkoznod.
-Ezt meg mégis hogy érted? Miért nem?
-HHh, Anah. Te is tudod, mindenki tudja: Mi nem illünk össze. Egyszerűen nem. Én teljesen más vagyok, Tom is más. Egyre rosszabbak a jegyeid, semmire sem öszpontosítasz annyira.
-Már nincs is suli.
-De még van 4 éved. Az alatt nem lóghatunk folyton együtt. sőt. Egyáltalán nem kéne együtt lógnunk.
-MI? Te meg vagy huzatva.
-Nem Anah, ez így van. Engem Tom nem érdekel, elvégre a pasid, nem tilthatom el tőled
-Amúgy se teheted.
-Hhh, tehát. Ez, ez így túl sok. Tom, én és Look. Kereshetnél normális barátokat.
-Look nem a barátom.
-De elég sok közöd van hozzá.
-Semmi közöm nincs az alakhoz.
-Mindegy, nem is ez a lényeg. Csak egyszerűen ne barátkozzunk többet.
-Ezt most miért mondod? Hirtelen mi a fene ütött beléd?
-Semmi. Csak így gondolom. Ennyi.
-Ez volt életed legbénább hazugsága. Tudom mi bajod van.
-Nem tudod.
-De igen! Az a bajod hogy még mindig szereted tomot és nem vagy képes mellette lenni a nélkül hogy ne éreznéd rosszul magad! Ez az igazság ugye?!
-Ezt meg..
-Miből gondolom? Honnan veszem?! Mindent tudok! Mindent hallottam! Az összes beszélgetéseteket. Pedig csak annyi lett volna a dolgotok hogy magatokra zárjátok az ajtót, vagy esetleg, Talán, nem épp az orrom előtt beszélitek meg a dolgot!
-És te ezt.. eltitkoltad.
-Én, én sajnálom, de egyszerűen hülyék vagytok!
-Hülyék? Még én vagyok idióta? Nem én jöttem össze azzal akibe a legjobb barátnőm szerelmes! Ez, ez undorító! Semit se tudsz rólam! Semmit! Egy nyomorult percet sem a multamból! Érted?!!!
-Most meg miértk iabálsZ?!
-Hogy miért? zért mert egy szemét kurva vagy!
-Nem csak én szeretem Tomot!
-Így van! Nem csak te, hanem
-Hanem ő is engem! Ő is ezt akarta. Tisztában voltál vele nem? Csak annyit kellett volna tenned hogy kinyisd a szádat, és megnyílj egy kicsit! Hogy elmond mi történt köztetek! Hogy megkérj ne jöjjek vele össze!
-Igen! Csak ennyit kellett volna tennem! De tudod miért nem tettem? Mert azt hittem szeretlek, és hogy barátok vagyunk, és egy igaz barát nem bántja meg a másikat! De tudod úgy tűnik tévedtem.
-Mi?
-A barátok nem csinálnak ilyeneket egymással. -Föláll a kanapéról. Az ablakhoz sétál. Az eső megállás nélkül zuhog, ködös leplet borítva ezze a városra. alig lehet látni valamit.
-Hhh.. Látod ezért nincsenek barátaid. -Dőlök hátra a kanapén.
Nem szól semmit. Kinyitja az aplakokat, friss eső illat árad be a szobába.
-Ezt pont te mondod? Pont te sértegetsz engem? Anah. -Megfordul, leül a heverőre, kezével az ablakpárkányon támaszkodik.- Neked épp úgy nincsenek barátaid. Te azóa se tudtál beilleszkedni. Pedig ez egy eléggé tárt karokkal váró iskola. Szó szerint. Neked is csak én és Tom vagyunk a barátaid. Vagy is... Már csak Tom. Ráadásul, lassan 17 éves vagy, és még mindig nem volt smemi szexuális élményed. Egy picike sem? Hm, majd talán egyszer...
-Az első pár veszekedés után már letagadsz?
-Pontosan. Tudod van úgy hogy néha csak a felszínes látszatot veszik észre az emberek. És nem látják a mocskot belül. Azt hiszem most én is így jártam. -Ez egyértelmű célzás volt arra, hogy egy szar alak vagyok.- Te nem vagy többé a barátom!
-Rendben.
-Anah. Ez azt jelenti hogy tűnj el! Menjél haza! Nem látok szívesen ribancokat a házamban!
-Még pénzért sem?! -Mosolygok rá, a cuccaimat szorongatva.
-Remélem az első alkalom fájdalmas és kínkeserves lesz. Őszintén kívánom hogy kúrjanak hátba jó keményen!
Nincs más rajtam csak az ingem és a bugyim. A kő hideg, föl fogok fázni de nem érdekel. Ez idegesítő. Idegesít hogy ilyeneket vág az arcomba.
-Gratulálok a szemét domodhoz, és a szar életedhez!
Rám néz, becsapja az ajtót. Az arcom elkomorul, rádöbbenek hogy mekkora egy barom vagyok. Sírhatnékom van, elindulok a lépcső felé, amikor nyílik az ajtó. Azt hiszem talán ő is épp úgy gondolkodik ahogy én. Talán most jön az hogy kirohan, átölel, és is átölelem és sűrű bocsánatkérések közepette kibékülünk.
Visszanézek. Az ajtó tárva, egyszer csak a cipőim ugranak ki a lakásból, hangos koppanással földet érve, ami végigzengi az egész épületet.
-Úgyszintén! -Jön a válasz, amire teljesen elképedek. Persze mit is képzeltem. Liz? És a bocsánatkérés? Felejtős dolog!!! Az ajtó ismét becsapódott, odasiettem, fölhúztam magamra a nadrágot és a cipőt, összegomboltam az inget, elraktam a telefont és a cuccaimat.
-Ez háború!!!
Hörrögve rohanok le a lépcsőházban, kirántom a bejárati ajtót és kirontok rajta, az eső még mindig zuhog és rögtön lebombázza az egész testemet. Pillanatok alatt ronggyá ázok, de nem érdekel, törtetek előre a pocsolyákban, a fehér ingem totálisan átlátszó, és hát persze hogy nincs rajtam melltartó. Kivagyok az élettől. Elegem van Lizből, és az ő idegesítő érzelemkitöréseiből. "Ne legyünk barátok, ne lógjunk együtt, rossz hatással vagyok rá, egy szűzlány maradsz örök életedre, remélem jól hátbakúrnak!" Mégis mit képzel ez magáról?! Elméletileg a legjobb barátnője vagyok, és ő,.. nem! Már nem vagyok az, már a barátja sem vagyok, sokkal inkább gyűlölöm őt mint szeretem.! Utálom!
Idegesen caplatok a szakadó esőben, a emberek megbámulnak a kocsiból, van aki direkt a járda szegély mellett halad el, és mégjobban a pofámba fröccsenti a fizet.
-Remek. Mert nem vagyok még elég vizes ugye?!!! -Kiabálok utána, bemutatva neki.- Ááááá! -Üvöltöm el magam, talán totálisan idióta vagyok de már nem érdekel mit gondolnak az emberek. Elrohanok, futok ahogy csak a lábam bírja, közben sikeresen elcsúszok az aszfalton, fölhorzsolva így combomat, bele a sárba és a pocsolyába, de kit izgat?!
Mikor elérek Tom házához, idegesen csöngetek hármat.

Szerző: ☺Alice☺ | 2013. július 19.